A címkék vagy nyomásérzékeny hordozók olyan többrétegű anyagok, melyek fedőlapokból (nyomtatható réteg), ragasztóanyagokból és eltávolítható védőrétegekből (fóliákból) állnak. Ezek a rétegek olyan vastag anyagokat eredményezhetnek, melyek kezelése bonyolult.
A címkék bármilyen nyomtató számára a legnehezebben adagolható és nyomtatható anyagok. Az olyan tényezők, mint a hőmérséklet, nyomás és papírvezető pálya, nagyon megnehezíthetik a címkék nyomtatását. Az égetési eljáráshoz például 225 °C (437 °F) körüli hőmérséklet és 25 psi nyomás szükséges. A hőmérséklet nyomtatónként változik. Ellenőrizze az adott nyomtatóra vonatkozó részt. A nehéz címkealapanyag elnyeli a hőt, ami rontja a festék tapadását és a nyomtatási minőséget, rétegleválást okozva ezzel.
Állítsa be a Papír menüben a papírméretet, -típust, -felületet és -súlyt úgy, hogy az megegyezzen a tálcába töltött címkékkel.
Nagyobb mennyiség vásárlása előtt végezzen próbanyomtatást a címkékre.
Csak kifejezetten lézernyomtatókhoz készített címkéket használjon.
Ne használjon olyan címkét, amelynek teljesen sima a hátoldala.
Ne használjon olyan címkét, amelynek ragasztós felület nyitott.
Csak teljes címkeívet használjon. Az ívdarabokról a címke lejöhet nyomtatás közben, és ezzel papírelakadást okozhat. Ezenkívül az ívdarabok ragasztóval szennyezik a nyomtatót és a festékkazettát, és ezzel elvész a nyomtatóra és a festékkazettára vonatkozó jótállás.
Behelyezés előtt hajlítsa meg, pörgesse át és igazítsa össze a címkéket.
Csak olyan címkelapot használjon, amelyen a címkék között nincs rés.
Ne nyomtasson folyamatosan nagy mennyiségű címkét.
Ne használjon bevonattal rendelkező vagy azokat folyadékállóvá tevő technológiát alkalmazó címkéket.
Ügyeljen rá, hogy a címkék csak egyszer haladnak át a nyomtatón, ellenkező esetben a nyomtató elszennyeződhet.
A címkelapokat először a címke felőli végükkel helyezze be.
Keresztszálirányú papírok hosszanti szálirányú papírt használjon, mely könnyeben hajlik.
A címkék és lézernyomtatók területén nagy tapasztalattal rendelkező feldolgozóval vagy beszállítóval tekintse át a címkék kialakítását, hogy biztos lehessen abban, hogy a megfelelő típusú címkékkel dolgozik.
A nyomtató támogatásával kapcsolatos további információkért lásd: Nyomtatóspecifikus papírtámogatás .
A címkék három fő összetevőből állnak: a fólia, a ragasztó és a fedőlap. A címkék bevonattal is rendelkezhetnek, amely hatással van a nyomtatásra. A címkék leválásának megakadályozásához kövesse a javasolt címketervezési útmutatókat. A levált címkék papírelakadást okozhatnak. A címke vagy a ragasztóanyag meg is olvadhat, amikor a lap elakad a beégető egységben. E címkeösszetevőkhöz megfelelő anyagokat választva biztosítható a megbízható nyomtatás.
A fólia , más néven hordozó vagy hátlap, az az anyag, amelyre a címkék fel vannak ragasztva. A fólia viszi végig a címkét a nyomtatón, és közvetlenül befolyásolja a nyomtatás megbízhatóságát. A fólia súlya és kialakítása a használt nyomtatható felület függvényében változik. További információkért lásd: Fedőlap (nyomtatható alapanyag) .
A szövetszerű hátoldalú, sima kötésű vagy kötés jellegű, porózus, sík felületű fóliák javasoltak. Előfordulhat, hogy a nagysebességű lézernyomtatókhoz (percenként 50 oldal vagy több) készített fóliák nem adnak elfogadható eredményt.
A fóliának könnyen kell hajlania és elengedés után vissza kell nyernie sík állapotát. A hajlítva maradó nyomtatványok a papír elakadását vagy a lap szélének sérülését okozhatják. Ez a hajlítás a lapok elkülönítéséhez behúzógörgő egység helyett saroklemezt használó régebbi nyomtatókra van hatással.
A nyomásérzékeny kialakítást használó bizonyos fóliaanyagokat címkepapíroknak hívják. A címkepapírok vagy gépi kialakítású (MF) vagy angol kialakítású (EF) papírok, melyeket kalendereznek, szuperkalendereznek vagy egyik oldalon bevonattal látnak el. Az MF változó fokú felületi simasággal rendelkezik. Egy papír simaságát az határozza meg, hogy a gyártás során hányszor halad el a hengerek között (nedvesen vagy szárazon). Az EF bevonat nélküli és kis fényű megjelenéssel készül. A címkepapírokat használhatják a nyomásérzékeny papírtermékek fedőlapjaként is, mint például a kettős web űrlap konstrukciók.
A szuperkalenderezés nagyon fényes felületeket eredményez, melyek csúszósak lehetnek. Bizonyos szuperkalenderezett fóliákat a nyomtatók nehezen húznak be és adagolnak megbízhatóan. Nem javasoljuk a nagysebességű (percenként 50 oldal vagy több) lézernyomtatókhoz tervezett szuperkalenderezett fóliák használatát.
Bizonyos nyomásérzékeny kialakítások kraft fóliát vagy fehérített fóliát használnak. A kraft fóliák szulfátpépből készülnek és MF vagy géppel fényezett (MG) kialakításúak. A legtöbb MG papír magasfényű megjelenéssel rendelkezik. A magasfényű, fényesített felületek növelik a ferdeség kockázatát, és a nyomtató adagolószerkezetei nehezebben kezelik azokat. Bizonyos kraft fóliák esetleg elfogadható eredményt nyújtanak; mindazonáltal erősen javasoljuk a kraft fóliákat használó nyomásérzékeny kialakítások kiterjedt tesztelését.
A szövetszerű hátoldalú vagy egyszeres kötésű fóliák csökkentik a nyomtató belsejében a festékszennyezést, és fokozzák a teljesítményt. A csúszós, nem porózus fóliákat nehezebb adagolni, és növelik a beégető egységre és a biztonsági görgőre rakódó szennyeződés mértékét. A durva hátoldal növeli a papírvezető pálya súrlódását, ami a papír ferdeségét és beakadását okozhatja. A fólia fedőanyagának olyan olvadási hőmérsékletűnek kell lennie, melynek következtében elviseli a beégető egység közel 225 °C-os (437 °F) hőmérsékletét. A maximum 3 mm-es (0,12 hüvelyk) vágott terület ilyen hőmérsékleti behatásoknak teheti ki a borító anyagot, valamint olvadást vagy a beégető egység szennyeződését eredményezheti.
A fóliához kapcsolódó túl sok papírpor vagy papírdarabkák ronthatja a nyomtatás minőségét. Ha a fólia túl sok papírport vagy papírdarabkákat eredményez a feldolgozás során, akkor a szennyeződés bekerülhet az anyag csomagolásába, és a nyomtatóban köthet ki. Ezek az elemek a nyomtatón keresztülhaladva szintén befolyásolhatják a nyomtatás minőségét. A fóliákkal kapcsolatos további információkért keresse a címkék beszállítóját.
A címkeragasztóknak három főbb típusa van: eltávolítható, állandó és félig állandó (hideg hőmérsékletű). Megfelelő kialakítás esetén mindegyik típus használható a nyomtatóval. Az akrilalapú ragasztóanyagok használata általában a lapra vágott címkéket használó nyomtatókhoz javasolt.
A ragasztóanyaggal kapcsolatos főbb nyomtatási probléma a nyomtató és a kazetta szennyeződése. A ragasztóanyagok félig folyékony anyagok és illékony összetevőket tartalmazhatnak. Ha a lap elakad a beégető egységben, a ragasztóanyag megolvadhat, és ezáltal beszennyezheti a nyomtatót, illetve füstöt bocsáthat ki. A ragasztóanyagnak a papírvezető pályára, hajtógörgőkre, töltőgörgőkre, fotovezető dobra, továbbítógörgőre kerülését úgy akadályozhatja meg, ha teljes címkelapokat használ.
A zónabevonat azt jelenti, hogy csak oda tesznek ragasztót, ahová szükséges. A papírcímkék és az integrált nyomtatványok általában zónabevonatot használnak. Ezen kívül a címkelap széle körül kialakított 1 mm-es (0,04 hüvelyk) nem tapadó kerettel jó eredmények érhetők el. A nyomtatóhoz tervezett címkékkel kapcsolatos további információkért keresse a ragasztó gyártóját vagy a címke beszállítóját.
Az alapanyag szélén körbefutó vágott szélű mátrix a folyásmentes ragasztóval együtt segít megakadályozni a ragasztószennyezést. Ez a kialakítás merevebb hátlapanyagot igényel, hogy a lap ne sérüljön meg, amikor a referenciaélhez van igazítva. Általában a vinil és poliészter címkék alkalmasak ehhez a kialakításhoz. A papír és kettős web kialakítások tesztelést igényelnek, hogy eldönthető legyen melyik hátlap biztosít jó eredményt.
Győződjön meg róla, hogy az elengedési szilárdság megfelelő, így a címkék a fólián maradnak, és nem válnak le a nyomatóban. A ragasztóanyagoknak el kell viselniük akár 1,72 bar (25 psi) nyomást és 225 °C-os (437 °F) beégetési hőmérsékletet anélkül, hogy rétegleválás következne be, veszélyes füst keletkezne, vagy folyás indulna meg a címkék széleinél, perforációinál és körülvágásainál. A nyírószilárdságnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a ragasztó sávok kialakulását. További információért forduljon a címke beszállítójához.
A papír, vinil és poliészter a legelterjedtebb nyomtatható alapanyag. A nyomtatható alapanyagnak el kell viselnie az akár 225 °C-os (437 °F) hőmérsékletet és az akár 1,72 bar (25 psi) nyomást is. További információért keresse fel a címke beszállítóját.
Alaposan tesztelje a nyomtatható alapanyagot, annak kiderítésére, hogy az kielégítően működik-e a nyomtatóval.
A nem papírból készült címkék bevonatai lehetnek víz- vagy oldószeralapúak. Kerülje a magas hőmérséklet vagy nagy nyomás hatására veszélyes füstöt kibocsátó vegyszereket tartalmazó bevonatok használatát. A bevonatok hatással vannak a nyomtatás minőségére, az adagolás megbízhatóságára, és a festéknek a laphoz tapadására. A bevonatoknak el kell viselniük az akár 225 °C-os (437 °F) hőmérsékletet és az akár 1,72 bar (25 psi) nyomást 100 ezredmásodpercig, a beégető egység sérülésének megakadályozására.
A vízalapú bevonatok általában jobban vezetik az elektromosságot, mint az oldószeralapú bevonatok, és beégetésük bonyolultabb. Bizonyos vízalapú bevonatok és nehéz fóliák esetén a beégetés minősége nem éri el az elfogadható szintet. Az oldószeralapú bevonatok vezetőképessége gyengébb, mint a vízalapú bevonatoké. Bizonyos oldószeralapú bevonatok használatakor a beégetés minősége elfogadható szintű a nehezebb fóliák alkalmazása mellett.
A nehezebb fóliákon lévő címkékre felvitt bevonatok ronthatják a nyomtatás minőségét. A könnyebb fólia használatával csökkenthető a fröccsenés megjelenése. Alaposan tesztelje a címkéket annak kiderítésére, hogy a bevonat kielégítően működik-e a nyomtatóval.
A címkék elkészítéséhez használt anyagok a nyomtatásra hatást kifejtő számos jellemzővel rendelkeznek. A címke anyagaiban és magában a ragasztóban illékony alkotóelemek találhatók. Javasoljuk, hogy a címke illékony kibocsátását legfeljebb 160 °C-os (320 °F) hőmérsékleten a minimálisra korlátozza. Az alacsony forráspontú illékony összetevők a beégető egységben való felmelegítéskor párolognak, és a nyomtatót károsító gőzöket bocsáthatnak ki.
Az előre nyomtatott festék szintén okozhatja a nyomtató szennyeződését, és a címkelap egyik vagy mindkét oldalán jelen lehet.
Mielőtt nagy mennyiségben vásárolna címkéket, végezzen próbanyomtatást a nyomtatóval.
A vágott szélű mátrixos címkék körüli külső terület nincs meg vágott lapon. A teljes sávmátrixú címkék körül és a címkék között nincs meg körülvágás. Ennek a jellemzőnek köszönhetően könnyű leválasztani a címkéket a hátlapról.
A fenékvágott címkék hézag nélkül egymáshoz illeszkednek. Kerülje a vágott szélű mátrix nélküli fenékvágott címkék használatát.
A körülvágott címkék között nem nyomtatandó kivágott területek találhatók. Ne nyomtasson a címke élétől vagy a perforációtól 2,3 mm (0,09 hüvelyk) távolságon belül, illetve az elővágott címkék közé.
Fenékvágott vagy körbevágott címkék használatakor győződjön meg róla, hogy nem keletkezik ragasztószennyeződés. A címkék különböző mértékű és típusú ragasztóanyagot, illetve különféle fóliaanyagokat és borító-alapanyagokat használnak. A ragasztóanyag kifolyhat a címkékről. Győződjön meg rólak hogy a körülvágások mentesek a ragasztóanyagtól. A ragasztószennyeződés megakadályozásához használjon zónabevonatot vagy ragasztómintázatot kb. 1 mm-es (0,04 hüvelyk) vagy annál nagyobb nem tapadó kerettel.
Ha nem használ zónabevonatot, akkor a vágott szélű mátrixot javasoljuk. A vágott szélű mátrix a fedőlap típusának, a fóliának és a ragasztóanyagnak a függvényében változhat. A következő táblázat mutatja a vágott szélű mátrix útmutatásait.
Előlap típusa |
A címke teljes súlya |
Szélmátrix eltávolítása |
Sáv elhelyezkedése |
---|---|---|---|
* Használjon nem folyékony ragasztót. |
|||
Papír* (lapra vágott vagy kettős web) |
140-180 g/m 2 |
1,6 mm (0,0625 hüvelyk) |
215,9 mm (8,5 hüvelyk) a vezető szélnél 279,4 mm (11 hüvelyk) a vezető szélnél (bal margó oldala) |
PVC |
265-300 g/m 2 |
||
Poliészter és egyéb előlapanyagok |
Változó |
A lapra vágott és a széleinél ragasztót tartalmazó címkék használata során a nyomtató és a kazetta beszennyeződik, ezáltal érvényét veszti a jótállásuk.
Nyomásérzékeny anyagok zónabevonat nélküli használatakor, válasszon sávok nélküli fenékvágott címkéket vágott szélű mátrixszal. Ha a teljes sávmátrix része a végtermék kialakításának, akkor a mátrix eltávolítása előtt végezze el a nyomtatást. Ha a mátrixot a nyomtatás előtt el kell távolítani, ellenőrizze a sarkokat, hogy nem tapasztalható-e a ragasztó kifolyása.
A lapra vágott címkék általában megfelelően működnek a nyomtatóval.
A papír folyadékállósága érdekében alkalmazott bevonat és méretezés csökkenti a festék tapadását, és növeli annak kockázatát, hogy a festék elszennyezi a beégető egységet. Minimális követelményként a papírcímkéknek súlyban és merevségben meg kell egyezniük a 20 fontos másolópapírral.
A kettős webűrlapok létrehozásakor két eltérő anyagú tekercs (általában nyomásérzékeny papír és levélpapír) egyesítését kell elvégezni, majd ezt lapra vágott termékké átalakítani. Ez a kialakítás vágott szélű mátrixot igényel. A fóliának kellően merevnek kell lennie ahhoz, hogy elviselje a nyomtató behúzási erejét. A két anyagnak elég vékonynak kell lennie ahhoz, hogy a lapok a papírtálcába helyezve laposak maradjanak. A vastagságbeli különbségek az anyagnak a nyomtatvány belépő széle felé való lefelé görbülését okozzák, mely negatívan befolyásolhatja az adagolást.
Javasoljuk, hogy a belépő szél legyen vastagabb mind a kettős webes átfedés, hogy a lapok a tálcában laposan feküdhessenek. A címkét a nyomtatási oldalával lefelé kell a tálcába helyezni. Úgy helyezze a címkét a tálcába, hogy először a nyomásérzékeny rész jusson be a nyomtatóba. A címkének nem szabad kifolyt ragasztót tartalmaznia az átfedésben lévő területeken, illetve bárhol a címke elején vagy hátulján.
Javasoljuk olyan nem tapadó sáv tervezését az átfedésben lévő szélek körül legalább 1 mm (0,04 hüvelyk) távolságban. Annak megakadályozására, hogy az anyagok a beégető egységbe csússzanak, javasoljuk, hogy érdesítse fel a ragasztások illesztésénél lévő szabad szilikonos területet.
A kettős webűrlap borítólapja általában nyomásérzékeny papírtermék; tehát a papírcímkék vezetői alkalmazhatók a kettős webűrlapokhoz is.
A következő ábrán látható a javasolt kettős webűrlap kialakítása. A nyomtatómodelltől függően a nyomtatásmentes terület változhat.
A |
Belépő szél |
B |
Nem nyomtatható terület |
C |
Átfedés |
D |
Papír |
E |
Nyomásérzékeny |
F |
Nem nyomtatható terület |
G |
Referencia szél |
H |
Vágott szél |
I |
Fólia széle |
A vinil címkék jól használhatók a megadott tervezési paramétereken belül. A vinil hőre érzékeny, tehát a fóliának elég vastagnak kell lennie a túl nagy hő elnyeléséhez és az olvadás megakadályozásához. A teljes sávmátrix ragasztószennyezést okozhat. A vékony fólia vagy gyenge húzószilárdság azt eredményezheti, hogy a címkék a nyomtató belsejében leválnak, ez pedig a nyomtató szervizelését vonja maga után.
A beégető egység hőmérsékleténél alacsonyabb olvadási hőmérsékletű anyagok esetén szükséges maximum 1,6 mm-esre vágni a belépő és kilépő széleket az adagolási problémák miatt. Javasoljuk, hogy a fólia olyan anyagból készüljön, amely ellenáll a beégető egység hőmérsékletének kizárva ezzel a kivágott területek méretének 3 mm-ről 1,6 mm-re csökkentését.
Ha az 1,6 mm-es kivágott terület használatban van, nagyon fontos, hogy az 1,6 mm-es tűrést szigorúan betartsák. Az 1,6 mm-nél kisebb levágott terület esetén nagy a valószínűsége annak, hogy ragasztószennyeződés következik be.
A vinil nem elnyelő anyag, ami azt eredményezi, hogy a beégető egységben festék rakódik le, ami speciális karbantartást igényel. A nyomtató karbantartásával kapcsolatos további információk a nyomtatóhoz mellékelt dokumentációban találhatók. A jó festéktapadás érdekében a vinil esetleg bevonatot igényelhet. Vinil címkék használatakor lehetséges, hogy be kell szerelnie egy olajos beégetőegység-tisztítót.
A poliészter címke kevésbé érzékeny a hőre, de szintén nem elnyelő anyag. A poliészter címkék hátlapja vékonyabb lehet, de a bevonattal és tisztítással szemben támasztott követelményeik megegyeznek a vinil címke követelményeivel.
Integrált űrlapok létrehozásakor a feldolgozó forrón olvadt ragasztóanyagot használ a címke ragasztóanyagának és fóliájának az (általában papírból készült) alapanyagra történő felviteléhez.
Az olajozás, melyet az elszíneződött borítólapról lehet felismerni, problémát okozhat ezeknél az űrlapoknál. Az olaj átkerülhet a fólia tetejéről annak hátsó felületére, miközben az a görgőn van, mielőtt az átalakítási műveletre sor kerül. Lehet, hogy az űrlapok csúszósak, és a nyomtató behúzó mechanizmusa nem képes a tálcában lévő összes lapot a nyomtatóba adagolni. Ha a fólia hátoldalára olaj kerül, megnövekszik a papír beakadásának és az adagolás helytelen működésének az esélye.
Az ezeken az űrlapokon lévő ragasztóanyag általában két vagy négy oldalon terül el (nem tapadó keret mind a két vagy mind a négy szélen). Javasoljuk egy 1 mm-es (0,04 hüvelyk) nem tapadó (zónabevonatú) keret kialakítását mind a négy szélre.
A hosszanti szálirányú alapanyagokból készült integrált űrlapokra nyomtatáskor úgy helyezze el az űrlapot a tálcában, hogy az űrlap papír része elsőként jusson a nyomtatóba. Az űrlap nyomásérzékeny részét helyezze az álló tájolás szerinti bal szélhez. A keresztszálirányú alapanyagokból készült integrált űrlapokra nyomtatáskor úgy helyezze el az űrlapot a tálcában, hogy az űrlap nyomásérzékeny része elsőként jusson a nyomtatóba.
Az integrált űrlapok egyedi kialakítása miatt a kimenő rekeszben kötegelési problémák léphetnek fel. Az ezen űrlapok kötegelési problémáinak észlelésekor lépjen kapcsolatba a marketing-képviselővel.
Csak az összes címkét tartalmazó lapokra nyomtasson. A hiányzó címkét tartalmazó lapokról nyomtatás közben címkék válhatnak le, ami papírelakadást okozhat. A hiányos lapot a nyomtatóban és a kazettában is ragasztónyomokat hagyhatnak, ezzel pedig érvényét vesztheti a nyomtatóra és kazettára vonatkozó szervizjótállás.
A címkéket ne helyezze egynél többször a nyomtatóba. Ez ugyanis a kazetta és egyéb alkatrészek ragasztóval való szennyeződéséhez vezethet.
A nyomtatómodelltől és a kinyomtatott címkék számától függően a nyomtató speciális karbantartást igényelhet. További információ a címkenyomtatásról: Nyomtatóspecifikus papírtámogatás .
Ha a nyomtatás minősége kezd romlani a vinil címkékre történő nyomtatáskor, akkor tegye a következőket:
Végezzen nyomtatást öt papírlapra.
Várjon kb. öt másodpercet.
Nyomtasson újabb öt papírlapra.
Az adagolás megbízhatóságának megőrzésére a festékkazetta cseréjekor mindig ismételje meg a tisztítási műveletet.
Speciális kialakításuk miatt a címkék általában nem kétoldalasak. Azonban lehetőség van a címkelap mindkét oldalára nyomtatni bizonyos tervezési, gyártási és felhasználási szempontok betartásával.
A kétoldalas papírcímkék kifejlesztésekor a feldolgozónak meg kell győződnie arról, hogy a címke kialakítása védelmet nyújt a szennyeződés kialakulása ellen. A szennyeződés a papír adagolási és elakadási problémáihoz vezethet.
Olyan címkelapok használatát javasoljuk, melyek szélein a címketerület mellett nem tapadó keret található. Győződjön meg róla, hogy az elengedési szilárdság elég a 225 °C-os (437 °F) hőmérséklet és az akár 1,72 bar (25 psi) nyomás elviseléséhez.
Szükség esetén használjon címkekötéseket. Ezek a ki nem vágott kis részek (kb. 1,6 mm vagy 0,06 hüvelyk) segítenek a címkeoldal stabilizálásában, és nyomtatáskor megakadályozzák a perforációk vagy körbevágások mentén történő szakadásokat. A címkekötések azt is megakadályozzák, hogy a címkék eltűnjenek a nyomtatóban.
A címkék rései és kivágásai utat engednek a ragasztóanyagnak, hogy az a nyomtatóba jusson. A legjobb eredmény érdekében úgy helyezze el a címkelapot, hogy a rések és kivágások ne essenek egybe a nyomtató kétoldalas vagy újrahajtó területeivel. Ezzel kiküszöbölhető a címke ragasztóanyaga és a nyomtató közötti érintkezés, ami megakadályozza a nyomtatóban a ragasztószennyeződést. További információkért lásd: A referencia szélillesztés elsődleges bordamintázatának kialakítási útmutatója .
A címkelapokat először a címke felőli végükkel helyezze be. Keresztszálirányú papírok hosszanti szálirányú papírt használjon, mely könnyeben hajlik.
Ha egy feldolgozó keresztszálirányú címkelapokat készít kétoldalas nyomtatáshoz, először ellenőrizze a lapot, hogy az megfelelően működik-e.
A kétoldalas címke alkalmazás használatához beégetőegység-tisztító beszerelésére lehet szüksége. A tisztító lehetővé teszi, hogy a nyomtató a papírcímkék mindkét oldalára nyomtathasson. Annak eldöntésére, hogy a nyomtatóba be kell-e szerelni a tisztítót, lásd: Nyomtatóspecifikus papírtámogatás .
Az elsődleges bordamintázat funkciója, hogy továbbítás közben a legjobb támogatást nyújtsa a hordozónak. Ha a hordozó hozzáér egy bizonyos felülethez, akkor annak a felületnek kell tartalmaznia az elsődleges bordamintázatot.
Az adagolási útvonalnak a hordozó belépő szélét az elsődleges terelőfelületre kell irányítania és nem a másodlagos felületre. Ez az elrendezés a terelőfelületen a legjobb támasztást biztosító meghatározott helyet jelöl ki a hordozó belépő széle számára.
Amikor a hordozó eléri az elsődleges terelőfelületet, a belépő szélének dőlésszöge nem lehet nagyobb 30°-nál. Ez a szög kiküszöböli a hordozónak a vezetősínhez nyomódását, és csökkenti a vezetősín által a hordozó felé közölt energia mennyiségét.
Az elsődleges bordamintázat biztosítja, hogy a borda támasztója 3 és 10 mm (0,12 és 0,40 hüvelyk) közötti távolságra túlnyúljon a papír szélén. Borítékokhoz a borda támasztójának 2 és 10 mm (0,08 és 0,40 hüvelyk) távolságra kell túlnyúlnia a boríték szélén. Ez a bordatámasztó tartja feszesen a hordozó sarkait, hogy azok ne tudjanak behajlani és beleakadni a nyomtatóban lévő egyéb felületekbe. Megakadályozza azt is, hogy a hordozó sarkai elakadjanak a papírvezető-borda belső felületén.
Az elsődleges bordamintázat bordái 3 mm-nél (0,12 hüvelyk) nem lehetnek közelebb a papír és a boríték külső éleihez. Ez a bordahézag tartja akadályozza meg a hordozó elakadását egy olyan bordába, amely túl közel van a hordozó széléhez.
Az elsődleges bordamintázat bordájának maximális hézaga nem lehet nagyobb 20 mm-nél (0,79 hüvelyk). A hézag tartja laposan a hordozó belépő szélét, amint az áthalad a rendszeren.